Ázunk az esőben, de nem számít, mert ezen az estén valahogy az igazabb belsőnkből sugárzó mosoly ül az arcunkon, és ma végre együtt énekelhetünk, daloljuk annak a többszáz éve volt templomi kántornak a dalát, akiről tudjuk, hogy egész életében le sem vette tekintetét a keresztre feszített barátjáról, éneklünk ebben a szűnni nem akaró esőben e Megfeszítettnek az édesanyjáról, és most eshet bármilyen zord eső, nem számít, mint ahogy hirtelen nem számít a bőrszín, a nyelv, a neveltetés, a nem és a kor, mert valahogy ebben az esőben most tényleg testvéreknek hisszük újra magunk, mintha megint egy pillanatra emlékezni tudnánk arra, ki is a valódi édesanyánk, és végső sorban, mit is keresünk itt e Földön... Szól az „Ave Mária” az esőben...
Bobby McFerrinnel együtt énekel a közönség egy Bach emlékünnepen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése