2011. augusztus 9., kedd

Ave Mária az esőben

Ázunk az esőben, de nem számít, mert ezen az estén valahogy az igazabb belsőnkből sugárzó mosoly ül az arcunkon, és ma végre együtt énekelhetünk, daloljuk annak a többszáz éve volt templomi kántornak a dalát, akiről tudjuk, hogy egész életében le sem vette tekintetét a keresztre feszített barátjáról, éneklünk ebben a szűnni nem akaró esőben e Megfeszítettnek az édesanyjáról, és most eshet bármilyen zord eső, nem számít, mint ahogy hirtelen nem számít a bőrszín, a nyelv, a neveltetés, a nem és a kor, mert valahogy ebben az esőben most tényleg testvéreknek hisszük újra magunk, mintha megint egy pillanatra emlékezni tudnánk arra, ki is a valódi édesanyánk, és végső sorban, mit is keresünk itt e Földön... Szól az „Ave Mária” az esőben...

Bobby McFerrinnel együtt énekel a közönség egy Bach emlékünnepen

Nincsenek megjegyzések: